Charles de Foucauld egykor katonaként és kalandorként élt, később azonban mindent hátrahagyott, hogy a sivatag magányában Isten és az emberek szolgája legyen.
1858-ban született Strasbourgban. Fiatalon elvesztette szüleit, majd katonai pályára lépett. Életét sokáig keresés, szabálytalanság és útkeresés jellemezte, mígnem Afrika teljesen megváltoztatta a gondolkodását.
Az észak-afrikai utak során lenyűgözte a sivatag világa és az emberek mély vallásossága. Felfedezőként bejárta Marokkó vidékeit, feltérképezte az Atlasz hegységet, munkájáért pedig a Francia Földrajzi Társaság aranymedállal jutalmazta.
Később egyre erősebben érezte, hogy életét Istennek kell adnia. Belépett a trappista rendbe, majd Názáretben egyszerű szolgálatot végzett, végül 1901-ben pappá szentelték.
Algériában remeteként élt a sivatagban. Nem nagy prédikációkkal akart hatni, hanem jelenlétével: egyszerű életével, szeretetével és az emberek iránti tiszteletével akarta megmutatni Krisztust.
A tuareg népet kutatta, nyelvüket tanulmányozta, és elkészítette a francia–tuareg szótárt, amely máig fontos nyelvi munka. Nemcsak hirdetni akarta a hitet, hanem megérteni azokat, akik között élt.
1916-ban egy fegyveres csoport elfogta Tamanrassetben, és a kialakult zűrzavarban életét vesztette. Életében nem alapíthatott közösséget, de halála után sokan követték példáját.
Halála után követői közösségeket alapítottak az ő lelkisége alapján. 2005-ben boldoggá, 2022-ben pedig szentté avatták.