Római szerzetesként indult útnak egy ismeretlen nép közé, és ő lett az, aki lerakta az angliai kereszténység alapjait.
596-ban Nagy Szent Gergely pápa negyven társával együtt Angliába küldte Ágostont, hogy hirdesse az evangéliumot a kenti népnek. A veszélyes vállalkozástól társai később vissza akartak fordulni, de Ágoston kitartott a küldetés mellett.
597-ben érkezett meg Kent földjére. Ethelbert király először óvatosan fogadta az idegen szerzeteseket, de Ágoston beszéde olyan hatással volt rá, hogy engedélyezte a tanítást. Nem sokkal később maga a király is megkeresztelkedett.
A király megtérése után sokan követték példáját: egyetlen évben több ezer ember vette fel a kereszténységet. Ágoston Canterburyben püspökséget alapított, templomokat és egy iskolát hozott létre, hogy legyenek helyi papok az új egyház számára.
Ágoston nem palotákból vezette misszióját. Gyalog járta a vidéket, erdők alatt pihent meg, és nap mint nap új embereknek beszélt Krisztusról. Nem mindenki fogadta el szavait, de munkája maradandó alapokat teremtett.
Egyik legnagyobb vágya az volt, hogy a régi brit keresztényeket is egyesítse az új misszióval, de próbálkozásaik kudarcba fulladtak a köztük lévő bizalmatlanság miatt.
Haláláig Kent királyát, népének sok ezer tagját és több egyházi közösséget vezetett Krisztus útjára. Munkája nyomán később egész Anglia kereszténységének kibontakozása indult el.
„Igazán? Angyalokká kell lenniük!”
Ezt a mondatot Nagy Szent Gergely pápa mondta az angol rabszolgák láttán, és ez a felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy Anglia evangelizálásának küldetése megszülessen.
Canterbury Szent Ágoston 604-ben halt meg. Az angol nép apostolaként emlékeznek rá, mert ő ültette el azt a magot, amelyből később az angliai kereszténység kibontakozott.