Bejárta fél Európát, hogy Krisztust hirdesse. Végül azok között halt vértanúhalált, akikhez önként indult el.
Querfurt nemesi családjából származott, császári udvarban nevelkedett, mégis hátat fordított a biztos karriernek, és szerzetes lett.
Szent Adalbert vértanúsága mélyen megérintette. Ettől kezdve egyetlen cél vezette: elvinni az evangéliumot azokhoz, akik még nem ismerték Krisztust.
Érsekké szentelték, majd misszionáriusként megfordult Magyarországon, a besenyők között és több szláv népnél is. Nemcsak keresztelt, hanem békét is közvetített népek és uralkodók között.
„A kemény pogány szívek megtéréséért kell fáradhatatlanul felőrlődnünk.”
Így írta II. Henrik királynak, amikor békére kérte, mert hitte, hogy a háborúnál fontosabb az emberek megnyerése Krisztusnak.
1009-ben Poroszországban még egy pogány fejedelmet is sikerült megkeresztelnie udvarával együtt. A fejedelem testvére azonban elfogatta Brúnót és társait.
Brúnót tizennyolc társával együtt lefejezték. Élete ugyan véget ért, de missziós példája évszázadokon át tovább élt.
Ma a misszionáriusok egyik nagy példaképeként és Poroszország egyik védőszentjeként tisztelik.