Firenze érseke volt, mégis úgy halt meg, hogy egész vagyona mindössze négy dukátot ért.
Antonio Pierozzi egy firenzei jegyző fiaként született. Rendkívüli tehetsége már fiatalon megmutatkozott: tizenöt évesen kívülről idézte az egyházjog legfontosabb könyvét.
Mindössze tizenhat évesen belépett a domonkos rendbe. Apró termete miatt mindenki csak Antoninnak, vagyis "kis Antalnak" nevezte.
Évtizedeken át kolostorokat vezetett, prédikált, gyóntatott és könyveket írt. Bölcsessége miatt végül Firenze érsekévé nevezték ki.
Látta, hogy a gyorsan gazdagodó városban egyre többen élnek nyomorban. Úgy gondolta, az alkalmi adakozás már nem elég: meg kell szervezni a segítséget.
Gazdag polgárokból létrehozta a Szent Márton Jótevői társaságot, amely felkereste és rendszeresen támogatta a rászorulókat.
Egyszer megkérdezték, hogyan tud ennyi feladat mellett mindig nyugodt maradni.
„A világnak semmiféle ügye vagy baja nem rabolhatja el belső békénket, ha a szívünkben mindig fenntartunk egy helyet, ahová a világ lármája nem hatolhat be.”
Élete végére szinte minden vagyonát szétosztotta a szegények között. Halálakor mindössze négy dukát maradt utána.
1459. május 2-án halt meg. Temetésén maga a pápa is részt vett, 1523-ban pedig VI. Hadrián szentté avatta.