Egy szerzetesből rendfőnök, majd püspök lett, de amikor választania kellett a hatalom és a lelkiismerete között, mindig az utóbbit választotta.
Antelmus nemesi családban született Franciaországban. Biztos egyházi karrier állt előtte: fiatalon kanonok, majd székesegyházi prépost lett.
Egy látogatás azonban mindent megváltoztatott. Belépett a karthauzi rendbe, és a lavina által sújtott főkolostor újjáépítésén dolgozott.
Kivételes szervezőkészsége miatt a rend vezetőjévé választották. Ő hívta össze az első általános káptalant, amely megszilárdította a karthauzi rend működését.
Amikor viták támadtak a rendben, nem ragaszkodott a hatalmához. Lemondott tisztségéről, és egyszerű szerzetesként folytatta életét.
Éhínség idején a kolostor kapui előtt tömegek kértek segítséget. Antelmus bőkezűen támogatta a szegényeket, ezért messze földön ismertté vált irgalmassága.
III. Sándor pápa később Belley püspökévé nevezte ki. Antelmus a pápaság és a császárság konfliktusai közepette is a békét és az igazságot próbálta szolgálni.
Ellenségei akadtak, papjait megtámadták, őt magát is támadások érték. Idős korában már visszavonult volna, de a pápa kérésére folytatta szolgálatát.
Halála előtt még megbocsátott egyik legnagyobb ellenfelének. Sírjánál hamarosan csodákról kezdtek beszélni, tisztelete pedig gyorsan elterjedt.