Egy írni sem tudó pásztorlányból Szent Teréz legközelebbi munkatársa lett, majd egész országok lelki életére gyakorolt hatást.
Anna tízévesen árván maradt, és juhokat őrzött a mezőn. A magányban megtanult Jézussal beszélgetni, és egyre erősebben érezte, hogy szerzetesi életre hívják.
„Ne aggódj! Én magam vezetlek el olyan helyre, ahol rendi nővér lehetsz.”
Álma és belső hívása végül Avilai Szent Teréz első megreformált kármelita kolostorába vezette. 1570-ben ő lett a közösség első laikus nővére.
Szent Teréz hamar felismerte benne a rendkívüli alázatot és hűséget. Anna évekig ápolta, segítette és elkísérte a betegeskedő szentet fárasztó alapító útjaira.
Bár alig tudott írni, megtanulta utánozni Teréz kézírását, és titkárnőként is szolgálta. Teréz gyakran jobban bízott az ő tanácsában, mint sok tanult nővérében.
Teréz halálakor Anna a karjában tartotta mesterét. Később Franciaországban és a mai Belgium területén új kolostorokat alapított, és a terézi lelkiség egyik legfontosabb továbbadója lett.
Látomásairól, mély imádságáról és bölcs tanácsairól messze földön ismerték. Kortársai szerint Isten a prófécia és a csodatevés ajándékával is megáldotta.
Antwerpenben egy éjszaka különös indíttatást érzett az imádságra. Később úgy tartották, hogy közbenjárása hozzájárult a várost fenyegető támadás meghiúsulásához, ezért „Antwerpen őrzőjének” nevezték.
1626-ban halt meg Antwerpenben. Hűséges szolgálatának emléke évszázadokon át fennmaradt: 1917-ben boldoggá, 1982-ben szentté avatták.