Egy egyetemi tanár és újságíró volt, akit azért öltek meg a dachaui koncentrációs táborban, mert nem volt hajlandó kiszolgálni a náci propagandát.
Titus Brandsma 1881-ben született Hollandiában. Kármelita szerzetes és pap lett, filozófiát tanított, könyveket írt, és a misztika elismert kutatója volt.
Részt vett a nijmegeni katolikus egyetem alapításában, később annak rektora lett. Diákjai és kollégái nemcsak tudósnak, hanem mindig segítőkész embernek ismerték.
A második világháború idején nyíltan fellépett a náci ideológia ellen, és a sajtó szabadságát védte. Amikor a megszállók propagandájuk közlésére akarták kényszeríteni a katolikus újságokat, személyesen vitte el a püspökök tiltó levelét a szerkesztőségekbe.
Miután tizennégy szerkesztőt felkeresett, 1942 januárjában letartóztatták. Több börtön után a dachaui koncentrációs táborba került.
„Aki Istent akarja megnyerni, annak közel kell lennie az emberekhez.”
Erről nemcsak beszélt: a fogolytáborban is igyekezett reményt adni rabtársainak, miközben saját egészsége egyre gyorsabban romlott.
1942. július 26-án a tábor kórházában halálos injekcióval meggyilkolták. Halálát a katolikus egyház a hitért vállalt vértanúságnak ismeri el.
II. János Pál pápa 1985-ben boldoggá avatta, Ferenc pápa pedig 2022-ben a szentek közé emelte.