Egy császári rokonból lett kislány, aki már gyermekként a kolostort választotta a világi élet és a gazdagság helyett, és egész életét Krisztusnak szentelte.
Eufrázia Konstantinápolyban született körülbelül 380 körül, egy gazdag és befolyásos családban.
Apja, Antigonosz szenátorként élt, anyja pedig férjével együtt a szegények segítésére használta vagyonát.
Miután megszületett lányuk, mindketten lemondtak házastársi életükről, és Istennek szentelt életet választottak.
Apja korán meghalt, anyja pedig a császári udvar védelmére bízta a kislányt.
Ötévesen már jegyben járt egy szenátorral, de édesanyja inkább Egyiptomba menekült vele, hogy elkerülje a világi házasságot.
Vándorlásaik során szerzetesek közé kerültek, ahol Eufrázia egyre jobban vonzódott a kolostori élethez.
„Krisztusnak szentelem magam; ezentúl már nem járok anyámmal.”
E szavak után anyja könnyezve elfogadta lánya hivatását, és Isten gondjára bízta őt.
Eufráziát felvették a kolostorba, ahol szerzetesi ruhát kapott, és teljes életét imának, szolgálatnak és alázatnak szentelte.
Császári származása ellenére minden feladatot elvállalt: a nővérek szolgálatát, a munkát és az alázatos engedelmességet.
Kísértésekkel és irigységgel is szembesült, de imával és alázattal mindent legyőzött.
Élete végén felkészült a halálra, és békében tért meg Istenhez a nővérek imádsága közben.