Volt egy ember, aki nem várakat épített a vagyonából, hanem embereket vásárolt vissza a szabadságba.
Péter előkelő családban született, fiatalon jelentős örökséghez jutott. Lovagi élet helyett azonban úgy döntött, hogy mindenét a szegényekre és a rabszolgaságba hurcolt keresztények kiváltására fordítja.
Újra és újra elutazott a mór uralom alatt álló városokba, adományokat gyűjtött, és saját életét is kockára téve százakat szabadított ki a fogságból.
Amikor már úgy érezte, hogy egyedül kevés ehhez a küldetéshez, 1218-ban a Szűzanya látomásban arra hívta, hogy alapítson közösséget a foglyok megmentésére.
Így született meg a Mercedárius Rend. Tagjai vállalták, hogy szükség esetén még saját szabadságukat is feláldozzák mások kiszabadításáért.
Pétert útjai során kalózok is elfogták és kifosztották, de ez sem tántorította el küldetésétől. Élete végéig folytatta a foglyok megmentését.
Személyesen közel 900 embert váltott ki, rendtársaival együtt pedig mintegy 2700 fogoly nyerte vissza szabadságát.
1249 karácsonyán halt meg Barcelonában. Műve azonban tovább élt: rendje évszázadokon át folytatta az irgalmasság szolgálatát.