Beszédhibája miatt sokan kinevették. Mégis ő írta a középkor legszebb egyházi énekei közül többnek a szövegét, amelyeket részben ma is énekel az Egyház.
Notker 840 körül született, és már kisgyermekként a sankt galleni bencés kolostorba került. Egész életét ugyanott élte le.
Hebegett és foghíjas volt, ezért saját magát is "Hebegő Notkernek" nevezte. Kortársai azonban inkább rendkívüli tudásáról és mély hitéről ismerték.
Költő, tanár, könyvtáros, oklevélíró és betegápoló is volt. Éjszakákon át dolgozott szerzetestársaival kéziratokon, imádságon és tanuláson.
Számos könyvet írt, de legmaradandóbb öröksége a himnuszgyűjteménye lett. Költészete évszázadokra meghatározta a nyugati egyházi éneklést.
Egyszer egy gőgös udvari ember azt kérdezte tőle, mit tesz éppen Isten. A szerény szerzetes nyugodtan válaszolt.
„Azt teszi, amit mindenkor tesz: felemeli az alázatosakat, és megalázza a gőgösöket.”
Ez a válasz jól tükrözte egész életét: nem a hírnevet kereste, hanem Istent szolgálta tudásával és alázatával.
912. április 6-án halt meg. Húsvétkor ma is az ő szavaival énekli az Egyház a Victimae paschali laudes szekvenciát.