Egy rendet eltöröltek a föld színéről. Ő mégis negyven éven át őrizte a lelkét, amíg újra életre nem kelhetett.
József Mária Pignatelli spanyol nemesi családba született, de fiatalon a jezsuiták közé lépett. Tanárként és papként szolgált, amikor Európa-szerte megkezdődött a rend üldözése.
1767-ben egyetlen éjszaka alatt letartóztatták és száműzték a spanyol jezsuitákat. József több ezer rendtársával együtt hajókra került, és bizonytalan jövő felé indult.
„Nem látok okot arra, hogy elhagyjam a rendet; el vagyok szánva arra, hogy benne éljek és haljak.”
Ezt akkor írta, amikor még a saját testvére is arra próbálta rávenni, hogy hagyja el a jezsuitákat. József azonban a legnehezebb helyzetben sem fordított hátat hivatásának.
1773-ban a pápai döntés hivatalosan is feloszlatta a Jézus Társaságát. Sok egykori jezsuita szétszóródott vagy feladta korábbi eszményeit, ő viszont továbbra is támogatta rendtársait és összetartotta a közösséget.
Évtizedeken át dolgozott azon, hogy a rend szelleme fennmaradjon. Fiatalokat nevelt, közösségeket szervezett, és segített előkészíteni a jezsuiták újjászületését.
1811-ben halt meg Rómában. A rend teljes visszaállítását már nem érhette meg, de nélküle valószínűleg nem lett volna mit helyreállítani.
Három évvel később a pápa újra engedélyezte a Jézus Társaságát. Az utókor ezért Pignatellit a jezsuita rend második alapítójának is nevezi.
1933-ban boldoggá, 1954-ben szentté avatták. Élete annak bizonyítéka, hogy néha a legnagyobb győzelem egyszerűen a kitartás.