Volt idő, amikor a szentképeket el akarták pusztítani. Egy szerzetes tollal szállt szembe a császárral – és évszázadokra meghatározta az Egyház tanítását.
János előkelő keresztény családban született Damaszkuszban. Fiatalon a kalifa udvarában magas hivatalt töltött be.
Amikor a keresztények helyzete egyre nehezebbé vált, lemondott a hatalomról. Jeruzsálem mellett szerzetes lett, majd pappá szentelték.
Ekkor robbant ki a képrombolás vitája. A császár betiltotta a szentképek tiszteletét, János azonban bátran kiállt mellettük.
„Nem az anyagot tisztelem, hanem annak Teremtőjét, aki értem anyaggá lett.”
Ezzel magyarázta, miért nem bálványimádás a szentképek tisztelete. Írásai később döntően befolyásolták az Egyház tanítását.
Nemcsak teológus volt. Himnuszai ma is felhangzanak a keleti liturgiákban, művei pedig évszázadokon át tanították a keresztényeket.
Alázatos ember maradt: saját magát csak egy méhhez hasonlította, amely összegyűjti elődei bölcsességének mézét, és továbbadja másoknak.