A szenvedélyes természetű tudósból olyan szent lett, aki évtizedeken át dolgozott azon, hogy az emberek közelebb kerüljenek Isten szavához.
Szent Jeromos 347 körül született Stridonban. Fiatalon kivételes tehetsége volt, de büszke és heves természetű emberként kereste a helyét a világban. Rómában tanult, ahol teljesen magával ragadta a klasszikus műveltség és az irodalom.
Később felismerte, hogy életét nem csupán a tudomány, hanem Isten szolgálata felé szeretné fordítani. Megkeresztelkedett, majd szerzetesi életet kezdett, és a Szentírás tanulmányozásának szentelte magát.
A pusztában remeteként élt, ahol böjtölt, imádkozott és tanult. Megtanult héberül is, hogy eredeti nyelven érthesse a Szentírást. Később Rómában a pápa munkatársa lett, és rábízták a Biblia latin fordításának átdolgozását.
Jeromos húsz éven át dolgozott a fordításon, amelyből megszületett a Vulgata, a latin Egyház évszázadokon át használt hivatalos bibliafordítása. Tudását nem önmaga dicsőségére, hanem az Egyház szolgálatára használta.
„Aki a halálra gondol, az hamarosan mindent megvet.”
Élete végén Betlehemben élt, ahol kolostort alapított és tovább írta magyarázatait. Bár kemény, vitázó természetű ember volt, egész életében az igazságot és Isten igéjét kereste.
420 körül halt meg Betlehemben. Az Egyház később a négy nagy nyugati egyháztanító egyikeként tisztelte, emléknapját szeptember 30-án ünnepli.