A testvér, aki egy szerzetesi életből indulva misszionáriussá vált, majd Közép-Európa egyik fontos egyházi vezetője lett.
Szent Gaudentius a csehországi Libice urának, Szlavniknak a családjában született, Szent Adalbert prágai püspök vértanú testvéreként. Már fiatalon az egyházi szolgálat útját választotta, és valószínűleg Magdeburgban tanult.
Rómában belépett a Szent Alexius és Bonifác bencés kolostorba, ahol szerzetesként és papként készült a szolgálatra. Nem a saját kényelmét kereste, hanem azt az utat, ahol mások hitét erősíthette.
Testvérét, Szent Adalbertet elkísérte missziós útjain, így jelen volt a Balti-tenger vidékén végzett térítő munkában is. Szemtanúja volt Adalbert vértanúságának, amely egész életére hatással volt.
Adalbert halála után Gaudentius tovább folytatta az egyház szolgálatát. 1000 körül ő lett Gniezno első érseke, ahol a fiatal keresztény közösséget vezette és erősítette.
Életének különleges része, hogy a hagyomány szerint Magyarország térítésében is részt vett. Ugyanaz a buzgóság vezette, amely testvérét is: hogy a hit ne csak tanítás legyen, hanem átalakító erő az emberek életében.
Halálának pontos éve nem ismert, de 1011-ben még biztosan élt. A gnieznói székesegyházban temették el, és már életében olyan tisztelet övezte, hogy később szentként kezdték tisztelni.
Szent Gaudentius története azt mutatja, hogy egy ember nemcsak nagy tettekkel, hanem hűséges szolgálattal is maradandó hatást gyakorolhat.