Egy bencés apát volt, akinek kezdeményezéséből született meg a halottak napja, miközben egész életében az irgalmasságot választotta a keménység helyett.
Odiló nemesi családban született, de fiatalon belépett a clunyi bencések közé. Harminckét évesen már Európa egyik legjelentősebb kolostorának apátja lett.
Szerzetesei nem szigorú vezetőként emlékeztek rá, hanem olyan atyára, aki inkább anyai szeretettel vezette közösségét.
„Ha el kell kárhoznom, akkor ez történjék inkább az elnézésem, mint a keménységem és kegyetlenségem miatt.”
Ez a gondolkodás végigkísérte életét. Éhínség idején még a kolostor legnagyobb kincseit is eladta, hogy a rászorulókon segítsen.
Ő vezette be a halottakról való külön megemlékezés napját Clunyben. Ezt később az egész Egyház átvette november 2-ai halottak napjaként.
Pápák, császárok és királyok is kikérték tanácsát, mégis megőrizte alázatát. Egy felajánlott érseki méltóságot is visszautasított.
1049 újév napján halt meg, miután egész életét az Egyház, szerzetesei és a béke szolgálatának szentelte. 1063-ban avatták szentté.