A hercegnőből lett szerzetesnő, aki a királyi élet kényelme helyett az egyszerűséget, az imádságot és mások szolgálatát választotta.
Szalóme 1211-ben született Krakkóban, egy lengyel hercegi családban. Már gyermekként különleges életre készült: három éves korában Magyarországra került, mert II. András király fiának, Kálmánnak jegyeséül szánták.
A politikai házasság helyett azonban Szalóme és Kálmán közösen úgy döntöttek, hogy tisztaságban élnek, és életüket Istennek ajánlják. A hercegnő a rangja ellenére egyszerűséget és önfegyelmet választott.
Férje halála után Szalóme elhagyta a fejedelmi udvart. Vagyonát a szegények támogatására, valamint ferencesek és klarisszák segítésére fordította.
1245-ben belépett a klarisszák közé. Testvérével együtt kolostorokat alapított, később pedig maga is új közösséget hozott létre Skalában, ahol engedelmességével és alázatával példát mutatott.
Bár hercegnőként élhetett volna gazdagságban és hatalomban, ő inkább a szolgálat útját választotta. Élete azt mutatta meg, hogy a valódi nagyság nem a címekben, hanem a szeretetben van.
Szalóme 1268. november 17-én halt meg. Testét később a krakkói ferencesek templomába vitték, ahol ma is őrzik emlékét. Tiszteletét 1672-ben hagyták jóvá.