Az észak-afrikai vandál uralom alatt három keresztény – Armogasztész, Maszkula és Szaturusz – életét és sorsát próbálták megtörni, mert nem voltak hajlandók feladni katolikus hitüket.
A 5. századi Afrika római tartományában (a mai Tunézia területén) az ariánus vandál királyok üldözték a katolikusokat, és hivatalnokoktól is elvárták a hit elhagyását.
Armogasztész előkelő férfi volt, de megtagadta az áttérést, ezért megkínozták, majd kényszermunkára ítélték, később pedig megalázó körülmények között őrizték.
Maszkula, a bátor színész, fenyegetések és ígéretek ellenére sem tagadta meg hitét. A hatóságok végül nem tudták megtörni, és nem végezték ki, mert bátorsága meghiúsította a vértanúságát.
Szaturusz udvari emberként került nyomás alá: gazdagságot és rangot ígértek neki, családját pedig megtorlással fenyegették, ha nem tagadja meg hitét.
Családja is könyörgött neki, hogy mentse meg őket a szenvedéstől, de ő kitartott Krisztus mellett, még akkor is, amikor minden földi biztonságot elveszített.
„Aki nem hagyja el feleségét és gyermekeit, házát és földjét, nem lehet az én tanítványom.”
Szaturusz ezt az evangéliumi szellemet követve vállalta a megpróbáltatásokat, és elveszítette vagyonát, de hitét nem tudták elvenni tőle.
A három hitvalló története az állhatatosságról szól: különböző módon szenvedtek, de mindvégig megőrizték keresztény identitásukat az üldöztetésben.